Kálvin emlékévek 2009-2014

A prédikátor Kálvin, 2. rész

2009.02.22., 09:33

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Egyszerű nyelvezet, pedagógiai hozzáállás, lépcsőzetes felépítés. A kálvini prédikáció nem intellektuális bravúrjaival, hanem nyugodt tempójával ragadta meg a hallgatóságot. Persze Isten iskolájának diákjai nem mindig voltak boldogok a hallottaktól. Kálvin János a prédikátor, második rész.
Genfi tartózkodásának alatt Kálvin János a bibliai könyveket fejezetről fejezetre átprédikálta. A kérdés az, hogy milyen szempont alapján választhatta ki a könyveket sorozatához? Volt úgy, hogy egy-egy könyv alaphangulatát vagy üzenetét egy adott, éppen aktuális genfi helyzetre alkalmazta. A Mózes ötödik könyve kapcsán emlegette többször is: amint Isten Igéje felülmúlhatatlan világossággal szólalt meg a Sinai hegyen, úgy kell a reformációban is meghallani az embereknek az evangélium és a törvény üzenetét az eredeti formában. Mindkét esetben az emberek többsége engedetlenséggel, elutasítással és közönnyel reagált. Ezért van szükség második magyarázatra és tanításra. Ez a pedagógiai vonása Isten Igéjének és így Kálvin igehirdetésének is jellemzője, hogy az ellenállókat eredeti rendeltetésükhöz vezeti el vagy éppen vezeti vissza…

A prédikáció nyelvezete

Kálvin igehirdetései tömör gondolatokat, reflexiókat mutatnak be, de mégsem dogmatikai előadások. Egyik igevers jön a másik után. A hallgatót ezzel egyfajta lineáris mozgásba viszi bele Kálvin, tudja mindenki, mi következik, csak azt nem, mit mond Kálvin. S ez okozta az igehirdetés különlegességét. Ez a lépcsőzetesség és követhetőség nagy ereje volt igehirdetéseinek. Igaza van Francis Higmannak, aki szerint Kálvin egész teológiája olyan lépésről-lépésre építkező jellegű, mint prédikációi. Neki a teológia nem valami statikus dolog, hanem utazás, haladás, kutatás – fogalmazza Higman (Francis Higman, Linearity in Calvin’s Thought. Calvin Theological Journal 26, 1991, 110.).

A prédikációnak nem az a feladata, hogy maga a beszéd ragyogjon, hanem minél pontosabban közvetítsen. Kálvin felfedezte a rövid mondatok jelentőségét, s következetesen élt is ezzel a nyelvi eszközzel. Ahelyett, hogy hatalmas programbeszédeket tartott volna, mindig a következő pontig ment el, aztán az azt követőig, s így haladt végig a textuson. A görög és a latin klasszikusokon iskolázott humanista egyszerűség volt ez. Nyelvezete kifejezetten szegényes, kerüli a díszes jelzőket. Ebben inkább a mai újságíráshoz áll közelebb, mint sok igehirdetőhöz.


Kálvin kézírása

Ez az akkomodáció szempontja Kálvinnál, azaz az alkalmazkodásé: amint Isten alkalmazkodott egyszerű emberi viszonyainkhoz, úgy kell az igehirdetésnek is egyszerűnek maradnia! „Olyan az Isten, mint a dada, aki másként szól a gyermekhez, mint a felnőtthöz…”. Így jut el Kálvin a mindennapok nyelvéhez. Sok képet használ a különféle életterületekről. Ilyen „az iskola és a tanítóság gazdag példatára”. Isten a tanító, a gyülekezetet Ő tanítja a lelki ABC-re, azaz elemi oktatásban részesít minket, vizsgáztatását is sajátos leckékkel végzi, a próbákkal, különös utakkal. Kálvin gyakran használja a gyeplő/zabla képét. Amit Isten tesz, az nem a laissez-faire/hagyjuk rá a gyerekre! - jellegű pedagógia, hanem küzdelem velünk – érettünk!

ISTEN „ALKALMAZKODÁSA” HOZZÁNK

Kálvin azt az Igét hirdeti, amiben Isten mind a szólás, mind a cselekvés szintjén alászáll hozzánk, alkalmazkodik az emberi képességekhez. Az út itt is mindig Istentől vezet az emberhez, a tanár-diák viszony felcserélhetetlen. Elképzelhetetlen, hogy a gyermek oktatja a tanárt! A beszélő Istennek a hallgató ember felel meg, aki megtanulta az igazi oda-figyelést, Rá-figyelést, meghallgatást, sőt a hallottakat annyira magáévá teszi, hogy már kívülről is tudja azokat. S hogy ez mennyire alapvető látásmód a kálvini és a református szemléletben, azt az is jól mutatja, hogy jó 400 év múltával a 20. században Barth Károly szinte szó szerint átveszi reformátorunk gondolatát. Barth az igehirdetésről ezt írja: „Az igehirdetés emberi beszéd, amelyikben, s amelyen keresztül maga Isten szól hozzánk, mint a Király a követén keresztül, amit ugyanúgy kell meghallgatni és elfogadni, mintha maga a Király mondaná…” (KD I,1,52).


A St. Pierre tempolom belülről

Az igehirdetés tehát felszabadítás, azaz az emberek felszabadítása a szótlanságból a beszédes szabadságra. Ennek a felszabadításnak a prédikáció az eszköze. Az igazi prédikáció az Istennel való találkozás elősegítője, némelykor maga az a történés, amiben ez a találkozás létrejön. Három alkotóelem feltétlenül jelen van a jó igehirdetésben: 1) az Isten Igéjére hallgatás; 2) Isten jelenléte; 3) a hit és az élet megújulásának szándéka. Mivel Isten jelenléte az Igében valósul meg, s az pedig az igehirdetésben szólal meg, ez adja a prédikálás igen magas ázsióját, értékét. Ebben egyetértettek a reformátorok szinte valamennyien, s erről a II. Helvét Hitvallás is írt már jó 400 éve: „Praedicatio verbi divini est verbum Dei” – „Az isteni Ige prédikálás maga Isten Igéje”. Isten Igéjének prédikálása valójában egyetlen célra irányul: életünk megújítására. Ez nem megy egyszerre, ehhez szükségünk van önmagunk megzabolázására, Isten Igéjének állandó hallgatására. Az pedig, hogy Isten Igéje valóban elérje a szívünket, az is teljesen a Szentlélek munkája. Az Írás, az Ige tekintélyét szintén a Szentlélek belső bizonyságtétele adta meg, nem külső tekintély, tanhivatal, hagyomány vagy csalatkozhatatlan pápai autoritás.

Theodor Béza (1519-1605), Kálvin tanítványa és követője arról a hatalmas igehirdetői munkáról, amit reformátorunk véghezvitt, ezt írta: „Minden második héten naponta prédikált, s olyan gyakran, amint csak lehetett. Minden vasárnap két prédikációt is tartott. Hetente három teológiai előadást is megtartott, vezette a konzisztórium üléseit, minden péntek este teljes előadással szolgált a bibliai összejövetelen, amit kongregációnak nevezünk, s ezt a rendszert és tempót egészen haláláig megtartotta… Olykor emberfelettinek tűnt ez a munka.”.


Kálvin János portréja

PRÉDIKÁCIÓ ÉS GYÜLEKEZET

És mit várt el Kálvin a gyülekezettől? Kálvin önmagától is, a gyülekezettől is sokat vár el. Erős kritikát kaptak azok, akik azért jönnek a templomba, gyülekezetbe, mert „valamilyen bolond spekulációt keresnek ott, vagy hogy szórakozzanak szent dolgokon – vétkesek abban, ha a szent dolgokat profanizálják”. Így szólt erről 1555 júliusában a 2Timóteus 3,16-17-ről tartott sorozatában. Nem az számít, mennyire érdekes az elhangzó igehirdetés, hanem az, hogy az emberek akarnak-e önként Isten iskolájába beiratkozni, s oktatásban részesülni. Az Isten iskolájában a teljes spektrumnak rendelkezésre kell állnia: az elemi pedagógiától a felnőttképzésig. A keresztyén élet: tanulás egészen a halálig.

Mindehhez képest a genfi gyülekezet nem volt mintaközösség. Tíz közül egyet alig találsz, aki egy kisgyermek szintjén hitvallást tudna tenni! – emlegeti kissé keserűen. Mély érdektelenséget, süket füleket emleget Kálvin. „Amikor a genfi néphez szólsz, mintha Mózes szólna Izrael népéhez… Micsoda morgolódás! Sőt, még a fogukat is csikorgatják!” – írta. Közben pedig az igehirdetés Isten pedagógiájának fő eszköze maradt. Arra szolgál, hogy „mindenkit emlékeztessen: nem önmagunkhoz, hanem Istenhez tartozunk!”. Az igehirdetőnek ebben duplex vox-a van, azaz két irányban kell szólnia: egyrészt befele, ha kell tejnek italával, ha kell, szilárd eledellel építeni a rábízottakat. Kifele: kemény szóval elrettenteni a farkasokat és a tolvajokat. Ez a feladata a mai igehirdetőnek is…

Dr. Békefy Lajos

A Kálvin év alkalmából két jelentős tanulmány is foglalkozott az igehirdető, prédikátor reformátorral. Mindkettő szerzője abból indul ki, hogy a rendszeres gondolkodó, az Institutio szerzője, valamint a nemzetközi kapcsolatokat ápoló reformátor közvetlen hatása leginkább a szószéken bontakozott ki. Albrecht Thiel dortmundi lelkész és teológus „Szabadságra nevelés” című alapos munkájában Kálvin genfi igehirdetői szolgálatára összpontosít. Négy fejezetre tagolja értekezését. Ír az igehirdetői önértelmezésről, a kálvini homiletika/igehirdetéstan alapvonásairól, aztán arról, hogy a prédikáció Isten hozzánk alkalmazkodó cselekvése, majd a gyülekezet és a prédikáció kapcsolatáról, s végül az elválasztás témakörében mutat be részleteket Kálvin igehirdetéséből. Andreas Mühling trieri főiskolai lelkész pedig a prédikátor és az írásmagyarázó Kálvint állítja elénk, s reformátorunk írásmagyarázatának a formáit veszi sorra. A két értékes munka legfőbb tanításait és tanulságait adtuk most közre.

A prédikátor Kálvin, 1. rész

Rendezvények

Hírlevél


Képgaléra