Kálvin emlékévek 2009-2014

Kálvinista kiáltvány

2009.02.21., 21:20

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Kálvin Jánosra gyanakodva tekint az európai kultúra. A reformátor tudatosan hátat fordított a kompromisszumok bonyolult rendszerére épülő európai status quo-nak, az örök megalkuvási kényszernek, és élete során egy új világ alapjait fektette le. Szívvel és értelemmel.
Az Institutio mottója egy radikális hadüzenet. A boldogságot/üdvösséget/a helyes vallást/az élet értelmét kereső ember azzal szembesül, hogy létünket csak toldozni, foltozni tudjuk. Nem lehet reformokkal, felszíni kezeléssel minőségileg javítani az életünkön. Az ember relativizált egyénisége csak annyira képes, mint Münhausen báró, aki arról anekdotázik, hogy saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból. Életünk hetven, nyolcvan esztendejében a legtöbben körben járunk, újra és újra ugyanazokba a korlátokba ütközik még a legjobb szándékú ember is. Minőségi változás csak egy százszázalékos fordulat, új alapok lehelyezésével, a kálvini értelemben forradalom által érhető el, ami rajtunk, bennünk kezdődik el. Erre a teljes fordulatra viszont nincs önálló képessége az embernek, sőt csak akkor jöhet el a valódi, morális forradalom, a radikális változás lehetősége és képessége, ha valami „teljesen más” (totaliter aliter) költözik be és kezd uralkodni az életünkben.

Mi, akik számára Kálvin János élete és munkássága meghatározó erővel hat ma is, magunkra tekintve, szétnézve országunkban, a kontinensen és a világban, látva a globalizált, de végtelenül provincilális ember állapotát, első érzésünk, ahogy ötszáz éve Kálvinnak is volt, a szégyen. Szégyellni való az a vakság, ahogy beteg és reménytelen világunk láttán a beletörődés és kényelem mindig legyőzi bennünk az újjászületés vágyát. Szégyen, hogy a nehézségek és a küzdelmekkel szemben rendre alul maradunk. A tudatlanságot többre tartjuk a tudásnál, a hiúság fontosabb, mint a boldogság, agresszióval palástoljuk erőtlenségünket, pénzzel és hatalommal cicomázzuk végtelen szegénységünket. Saját igazságaink és sérelmeink hangoztatása fontosabb a bizalomnál, a békesség keresésénél. Szégyellni való, hogy hitünkkel, vallásunkkal is önmagunkat akarjuk felmenteni, és nem szolgálunk másokat. Kálvin Jánossal együtt valljuk, amíg ezzel az elveszett állapottal a magunk személyes életében, Magyarországon, Európában és a világban megelégszünk, amíg tudatlanságból, dacból, vagy érdekből kerüljük a szembe nézés kikerülhetetlenségét, amíg Isten hiányában megelégszünk istenpótlékokkal vagy a magunk félistenségével, addig nem remélhetünk semmit.

Életünk csődje Isten hiánya. Ugyanakkor ez a szégyen és hiány nem szégyenít meg. Ez az a szikra, aminek fényében felvillan az élő Isten hatalmas alakja. Kálvinnal együtt valljuk, az általunk pusztulásra ítélt Földnek van reménye, mert ott áll mellette Teremtője. A változni képtelen emberiséggel szemben örökké ott áll Isten, Jézus Krisztus atyja. Ahogy Kálvin János számára, úgy nekünk is, ez a legfőbb realitás a világon. Ez a hit, nem vak, nem szereti a sötétséget, a kétségbevonhatatlan igazságokat, vallásunk anyaga tudománnyal és érzelemmel, szívvel és értelemmel van szőve. Kálvin János útján járva osztozunk a reformátor valóságlátásában. A Szentírásban kijelentett Isten szeretete felülír minden más tapasztalatot, realitást. Az Ő hatalma, jelenléte és kegyelme az, ami a világ alapja, az egyes ember megmentője és felemelője, a közösségek egymásra találásának és megújulásának forrása.

Induló honlapunkon ennek a bizonyosságnak mutatjuk be történelmi, teológiai, szellemi és társadalmi horizontjait Európában, az amerikai kontinensen és természetesen Magyarországon. Soli Deo Gloria!

Írta: Pásztory Ádám
Nemzetközi Kálvin honlap

Rendezvények

Hírlevél


Képgaléra