Kálvin emlékévek 2009-2014

John Knox: a skót reformátor

2009.05.08., 15:51

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Hogyan kell egy életben leélni egy tucatot? Ismerje meg Ön is John Knox-nak, Kálvin János tanítványának, a skót református egyház megalapítójának regényes életét!
John Knox Skóciában született, ám pontos időpont és helyszín nem ismeretes. Valamikor 1505 és 1515 között jöhetett napvilágra, nagy valószínűséggel Giffordgate városában. Édesapja William Knox volt, aki harcolt a Flodden-i csatában, édesanyja pedig Sinclair nevű értelmiségi hölgy. Korai éveiről keveset lehet tudni. Elsőként a glasgow-i egyetem feljegyzéseiben említik nevét. Itt végezhette tanulmányait, ráadásul tanára állítólagosan maga John Major, kora kiemelkedő tudósa volt. Pappá szentelésének időpontját megint csak homály fedi, de 1540 előtt történhetett, mivel ekkor hivatkoznak rá először papként.

A reformáció útján

Arról sincsen pontos feljegyzés, hogy Knox mikor vált hitvalló református. Az viszont szinte biztos, hogy a kiváltó ok George Wishart személyében testesült meg. Wishart is skót református volt, aki üldöztetés miatt 1538-ban kénytelen volt elhagyni hazáját. Előbb Bristolba, majd Németországba menekült, míg 1544-ben vissza nem tért. Ám hazajövetelének időpontja rendkívül szerencsétlen volt, mert a katolikus vezetés ekkor indította el a legújabb protestáns üldözéseket. Miközben Wishart prédikálva végigjárta Skóciát, kelet Lothianban találkozott Knoxxal, aki társául szegődött, és testőrként vigyázott rá. 1545 decemberében Beaton kardinális parancsára elfogták Wishartot és a Szent András kastélyba hurcolták. Knox vele akart tartani, ám mestere rábeszélte, hogy a reformáció érdekében maradjon. Wishartot végül 1546 március 1-én máglya által kivégezték.


George Wishart

Wishart halála után Knox Longniddry városában keresett menedéket, és itt oktatta tanítványait. Azt tervezte, hogy Németországba menekül diákjaival együtt. Ám valami közbejött. 1546 május 29-én meggyilkolták Beaton kardinálist a saját kastélyában, a Szent Andrásban. A gyilkosok Wishartért álltak bosszút, és a tettet követően családjaikkal és barátaikkal együtt megszállták a kastélyt. Knoxnak is azt ajánlották, hogy költözzön a várba, amit meg is fogadott. Ám a védettség nem tartott sokáig. Bár a kastélyban lakóknak sikerült Angliától támogatást szerezni, Lotaringiai Mária, a régens királynő a franciáktól kért segítséget a kastély visszavételére. 1547. június 29-én a várat körbevették II. Henrik hajói. A kastélyban lakók július 31-éig tartották magukat, ám ekkor kénytelenek voltak feladni a várat. A védőket elfogták, és nagy részüket, Knoxxal egyetemben gályarabságra kényszeríttették. A prédikátor összesen 19 hónapot töltött gályarabságban, ami rendkívül megviselte egészségét. 1549 februárjában szabadult ki, ám a pontos körülmények itt sem ismeretesek.

John Knox utazásai

Rabságát követően Knox közel tíz évnyi önkéntes száműzetést vállalt, mivel látta, hogy egyelőre nem segíthetett hazáján. Először Angliába ment, ahol 1549 és 1554 között tartózkodott. VI. Eduárd uralkodása alatt a puritanizmus egyik úttörője lett itt, és nagy szerepet vállalt az angol vallási ügyekben. Komoly tekintélyre sikerült szert tennie, ráadásul több fontos pozíciót (pl.:rochester-i püspöksége) is felkínáltak neki, amiket nem fogadott el. Emellett a király egyik udvari káplánja volt, és részt vett az 1552-es angol imádságos könyv előkészítésében, vallási törvények és liturgiák megreformálásában. Időközben összeismerkedett jövendőbeli feleségével, Marjorie Bowes-szal, akit 1554-ben vett el. Eduárdot I.Mária követte a trónon, aki viszont visszaállította a katolikus egyház hatalmát Angliában. A megtorlástól félve és barátok tanácsára hallgatva Knox kénytelen volt elhagyni az országot.

A következő állomás Genf volt. Itt Kálvin János tanítványa lett. 1554. szeptember 24-én meghívást kapott az angol protestáns menekültektől, hogy Frankfurtban legyen az egyik lelkipásztoruk. Knox Kálvin áldásával elfogadta a felkérést. Ám amint Frankfurtba ért, összetűzésbe került az ottaniakkal a liturgiák és az imádságos könyv eltérő értelmezése miatt. Kálvin tanácsára Knox próbált megegyezésre jutni a többiekkel, és továbbra is vállalta az ideiglenes lelkipásztori szerepet. Végül, pár további konfliktus miatt, 1555. március 26-án visszatért Genfbe. Itt Kálvin újabb lelkipásztori feladat elvégzésével bízta meg. Időközben anyósa levelének hatására, Knox úgy döntött, hogy visszatér Skóciába, amit augusztusban meg is tett. Kételyek között lépett szülőhazája földjére, ám hamarosan azzal szembesült, hogy sok minden megváltozott, Skócia nyitottá vélt a reformáció befogadására.

Prédikációi nem találtak süket fülekre. Bár a skót királynő most nem foglalkozott vele, de a katolikus egyházfők aggódva figyelték Knox tevékenységét. 1556. május 15-én Edinburghbe hívatták, viszont a rengeteg, Knoxot kísérő befolyásos ember láttán a tárgyalást berekesztették. Mégis Genfből érkező hirtelen felkérésre válaszolva, utasításokat hagyva hátra újra elhagyta hazáját.
1556. szeptember 13-án tért vissza Genfbe feleségével és anyósával. Knoxra mozgalmas időszak várt itt. Megszületett Knox két fia, Nathaniel és Eleazar. Emellett 1558 nyarán itt írta meg talán leghíresebb művét, a "First Blast of the Trumpet against the Monstrous Regiment of Women"-t. Ebben az írásában a kortárs királynőket, legfőképp I.Máriát és Stuart Máriát kritizálta, és kimondta, hogy női uralkodók ellen megengedett a lázadás. Először névtelenül, Kálvin tudta nélkül jelentette meg művét, mert tudta, hogy mentora nem támogatná a kiadását. Angliában azonnal betiltották az írást. Bár nem irányult ellene, de I.Máriát követő Erzsébet királyné magára vette a szidalmakat, és valójában soha nem bocsátott meg ezért Knoxnak. Miután protestáns került a trónra, a skót református úgy döntött, hogy itt az ideje hazatérni. Ezt sértettségből fél évvel késleltette Erzsébet, de végül 1559 május 2-án Knox visszatért Skóciába.

Knox a skót történelem részévé válik

Mikor Knox visszatért hazájába, a régens királynő, Lotaringiai Mária törvényen kívül helyezte a protestánsokat. Színe elé hívatta őket Stirlingbe, ám ők tartva a kivégzésektől inkább Perth-be, egy fallal védett városba húzódtak. A királynő francia segítséggel körbevette a várost. Miután egy ígéretét nem hajtotta végre, a skót katonák fellázadtak és átálltak Knox és követői oldalára. Ezt követően egyre többen csatlakoztak hozzájuk, így a királynő kénytelen volt visszavonulni. Knox tudta, hogy Mária újabb francia segítségért fog fordulni, ezért titkos tárgyalásokat hajtott az angolokkal, amik később azonban meghiúsultak. Mikor a francia haderő megérkezett Edinburgh-be, a protestánsok új erőre kaptak és visszafoglalták a várost. Közben 1559. október 24-én a skót nemesek formálisan megfosztották Máriát régensi titulusa alól. Az időközben mégis megérkező angol segítség mellett, Mária 1560. június 10-én hirtelen bekövetkezett halála vetett véget a harcoknak.


Lotaringiai Mária

Ez után megkezdődhetett a reformáció kiépítése Skóciában. 1560. augusztus 1-jén összeült a skót parlament, ahol Knoxot és öt társát bízták meg az új egyház kiépítésében. Az ezt követő törvényekkel Skócia kiszakította magát a pápa fennhatósága alól. A törvénykezés csak az egyház finanszírozásánál akadt meg. Az átalakítás rövid időre megakadt, aminek oka Stuart Mária skóciai látogatása volt az oka. A királynő berekesztette a tárgyalásokat, és nem engedte a további változtatásokat. 1561 és 1564 között Knox többször is összetűzésbe került a királynővel. Több alkalommal prédikált ellene, amit Mária nem tűrt meg, mégsem mert komolyabb lépéseket tenni ellene. Így sok konfliktusukat is sikerült ”békében” elrendezni. Időközben, decemberben elhunyt Knox felesége, 2 gyermeküket hagyva rá.


Knox edinburgh-i otthona

Az utolsó évek

1564. március 26-án Knox alaposan felbolygatta a kedélyeket, mikor újraházasodott. A probléma ott volt, hogy az ara alig 17 éves volt, miközben a reformátor már az ötvenes éveit taposta. Ráadásul a lány Stuart Mária távoli rokona volt. Kevés információ maradt fenn arról, hogy milyen volt magánéletük, mindenesetre az ifjú feleség további három gyereket szült neki. Az elkövetkezendő időszakban minimális politikai aktivitást mutatott, ami leginkább korának volt betudható. Ideje nagy részét újabb könyvének a Reformáció története Skóciában című művének szentelte.

Az újabb lavinát Stuart Mária titkárának meggyilkolása indította el, amit 1566. március 9-én követtek el protestánsok. A királynő először elmenekült, majd jelentős haderővel tért vissza. Knox utoljára szállt szembe vele. A királynőt így sikerült elfogni és bebörtönözni, ám a skót nemesség megoszlott Máriát illetően. Végül megkímélték az életét és hagyták elmenekülni. Ennek ellenére Knox átkozta őt a prédikációk során, néha a halálát is kívánva. A harcok ezzel nem értek véget. A következő két régenst meggyilkolták, a harmadik pedig kiparancsolta a királynő ellenségeit Edinburgh-ból. Mivel Knox régi barátja volt, ezért a prédikátor fogolyként maradhatott volna, de ő inkább távozott. Csak 1572 júliusában, fegyverszünetet követően tért vissza prédikálni, ám eddigre már alig volt hangja.

Miután beiktatta utódját, november 9-én hazatért családja és barátai körébe, és soha többé nem tért vissza a közéletbe. 1572. november 24-én hunyt el, az egész ország meggyászolta. St.Giles temetőjében helyezték el végső nyugalomba, de a későbbi átalakítások miatt nincsen jelölt sírköve, csak egy kis arany tábla a templom mellett.


John Knox életrajz

Rendezvények

Hírlevél


Képgaléra