Kálvin emlékévek 2009-2014

Etikus, gazdag élet hitből

2009.04.21., 22:48

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Max Weber „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című könyvében levezeti, hogyan hat egymásra vallás, gazdaság és társadalom. Megismerhetjük, hogyan változtatja meg a történelmet a vallás megújulása.
Adott egy probléma: protestáns dominancia a tőketulajdonban és a modern ipari és kereskedelmi vállalkozások irányításában, ezenfelül több református részesül felsőfokú oktatásban, mint római katolikus – láthatjuk a hosszú XIX. század Európájában és az angolszász világban.

Találgathatunk, hogy e jelenség a véletlen műve vagy egy hosszú ideig tartó változás következménye. Az azonban biztos: a neveltetési irány meghatározza és mindig is meghatározta az életpályát. Milyen neveltetési irányt diktál a kereszténység?



A megújulás előtti katolikus egyház aszketizmust hirdetett. Igazi útnak a földi javak előli elzárkózást tartotta. Assisi Ferencet szentté avatták, mert életével példát mutatott: elítélte gyermekkori környezetének mammonizmusát, és apostoli szerénységgel folytatta útját. Luther, és a reformáció felbolygatta a követendő rendszert, és „hivatás”- fogalmával egy egészen új etikát teremtett. A „hivatás” felebarátaink iránti szeretetünk kifejezése. A „hivatás” kifejezés a bibliafordítások korából származik, azaz a reformáció terméke. A fogalommal, mely az összes protestáns nép világi nyelvében megtalálható, létrejön az új etika, mely azt diktálja, hogy kötelességeinket teljesítsük, kötelességérzetünket megbecsüljük. Ez az erkölcsi öntevékenység felülírja a katolicizmus önsanyargatásra sarkalló etikáját.
Sőt a hivatásszerűen végzett munka jutalma égi jutalom is. Miért? Mert a hivatás isteni elhivatottság, eleve elrendelés, ehhez tartva magunkat alkalmazkodnunk kell és kötelességeinket teljesítve erkölcsösen élni.

A kálvinizmus megerősítette a protestantizmust. A puritanizmus az életet mint feladatot értékeli elmélyítve ezzel a katolicizmus és a protestantizmus közötti feszültséget. Az élet társadalmi formálása olyan munka, melyet Kálvin szerint csak Isten dicsőségére végeznek. A Kálvin által megfogalmazott etika kilép a vallásos keretekből és a köznapi életben is meghatározóvá válik. Az idő több mint pénz. Értéktelen és kárhozatos a semmittevés, mert nem Isten dicsőségét szolgálja. A munka az élet öncéljává vált: nem a munka volt az emberért, hanem az ember lett a munkáért.

Míg a katolikus vallás a szerény életet hirdette, a kálvinizmus szerint egy több haszonnal járó munka Istennek jobban tetszik. Ha ezt a munkát visszautasítaná valaki, akkor egy Isten által felajánlott lehetőséget utasítana vissza.
A gazdagság csak akkor kétséges, ha bűnös élvezetekre csábít, de mint hivatás kötelességének gyakorlása, nem csupán megengedett, hanem egyenesen kötelező. A vagyon megtartása takarékosságra és mértékletességre ösztönöz. A Bibliában megtalálható Talentum-példázat alapján nem szabad elherdálni a megszerzett vagyont, hanem meg kell forgatni, hogy hasznot hozzon.



Az embereknek irányt mutatott a reformáció, mely nem csupán vallási megújulás volt, hanem ideológia is.

A felfedezések korában rengeteg új növény, zöldség és tömérdek kincs áramlott be Európában. A spanyolok és a többi gyarmatokat szerző ország uralkodói rövid időn belül temérdek mennyiségű aranyban dúskáltak. Azonban hamarosan elherdálták a megszerzett vagyont: nem forgatták meg és nem halmozták fel. A protestáns államok ezzel szemben nem ezt a nehéznek nem nevezhető utat járták végig a vagyonszerzéshez. Gazdagságukat annak a jól működő etikának köszönhették, melyet Kálvin tökéletesített. A megforgatott, nagy hasznot termelő munkaerő biztos és gazdag jövőt jelentett. A katolikus országok gazdagsága nem sok réteget érintett: az uralom közelében lévő arisztokratákat, bárókat, grófokat, nemeseket.
Akik nem részesültek a felfedezők által hozott aranyból elszegényedtek.



A társadalmi rétegek közti távolság meghatározóvá vált. A reformációt felvállaló országokban megerősödött a polgári középosztály: ez mutatott a jövőbe. Elővázolta a gazdaságilag stabil országok társadalmi hátterét. A német fejedelemségek, Hollandia, Anglia a XVIII. század végére gazdag és stabil országokká váltak.

A protestáns etika a közembert erősítette meg, nem a hatalmat. Ezáltal a vagyoni biztonság megingathatatlanná vált. A katolikus országokat gazdaságilag gyengítették a hatalmi harcok, és az arany pazarlása: hamar érkezett a boldogság és olyan hamar el is szállt.

Elgondolkodtató lehet számunkra: Vajon érdemes a protestáns etika szerint élni? Életünket mint hivatást, mint feladatot értékelni? Boldogan, biztosan élni a takarékosság, a kötelességérzet és a hit légkörében.

Lázár Eszter Csenge
Békefy Lajos: 100 éve jelent meg Max Weber korszakos protestáns etikája A „PROTESTÁNS ETIKA” MAGYARORSZÁGON Eberhard Busch: Töredékek Kálvin etikájáról

Rendezvények

Hírlevél


Képgaléra