Kálvin emlékévek 2009-2014

A prédikátor Kálvin, 1. rész

2009.03.31., 21:21

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Annak ellenére, hogy egy kicsit más franciát beszélt, mint a helybeliek, és nem bírta hangszálakkal a hatalmas genfi templomot, jóformán egész Európa a szavait leste, jegyzetelték és terjesztették a reformátor gondolatait. Kálvin János a prédikátor, első rész.
„A genfi egyházban a Szentírás lektora/tanítója vagyok” (CO 5,233) – mondta magáról reformátorunk. S ez nem jelentett kevesebbet, mint azt, hogy előadásokban, a congrégations-ok alkalmával (hetente tartott kötelező lelkészkonferenciák, melyek témája a bibliai könyvek teológiai kifejtése volt), mindenekelőtt pedig szószéki igehirdetésekben magyarázta, fejtegette Isten Igéjét. Normál helyzetben két vasárnapi és egy hétközi igehirdetést tartott, ez utóbbit csak kéthetente. Munkanapon nyáron az igehirdetést hatkor kezdte, télen hétkor. Egyes adatok szerint Genfben 4 000 igehirdetést tartott, csak kis részük maradt fenn. Kb. 38 % ismert ezekből, azaz 1 542 igehirdetés, amiből a Calvin Opera 873-at, a Supplementa Calviniana 442-t közöl.


Kálvin egyik prédikációja

Rend szerint vasárnaponként újszövetségi, hétköznapokon ószövetségi textusok alapján prédikált, ezt a Zsoltárokig érve – Lutherhez hasonlóan Kálvin is nagyon kedvelte a zsoltárokat - következetesen be is tartotta. A nagy prófétákról (Jeremiás, Ezékiel, Ézsaiás) tartott igehirdetései mellett Mózes könyveiről, illetve az Apostolok Cselekedeteiről és az evangéliumokról szóló magyarázatai, igehirdetései maradtak fenn nagyobb teljességgel. Nemzetközileg ismert és elismert prédikátor volt korába. Külföldi egyetemisták rendszeres prédikációs turizmust szerveztek, elutaztak Genfbe, hogy hallgassák őt (így ír erről Karl Halaski 1966-ban megjelent könyvében, melynek témája: Kálvin János a prédikátor). Genfben mégis akadtak nehézségei a prédikátornak. Az egyik, hogy nem a genfi franciát beszélte, ami a francia és a provanszál sajátos keveréke volt, hanem a művelt francia „magas irodalmi” nyelvet. Ezt nem mindig értették a hallgatók, s így nyelvileg Kálvin sokak számára idegen maradt – évtizedek után is. A másik komoly gond gyenge hangja volt, ami akusztikailag sokszor elveszett a hatalmas genfi templomban, s így kétszeresen nehéz volt érteni őt. 1549 óta a lejegyző ügynökség sztenográfusa, Denis Raguenier írta le Kálvin igehirdetéseit, aki francia menekült volt, így kereste meg kenyerét, s neki is diktálta egy ideig Kálvin a leveleit is. A leírt prédikációkat aztán eladták afféle olcsó könyvecske formájában, a bevételt a menekültek támogatására fordították.


A St Pierre templom,Genf, 1750 körül

Isten Igéje: tanítás. Első renden úgy fogadta Kálvin az Igét, mielőtt elkezdte magyarázni másoknak, mint tanítást. Nem kell senkinek sem, neki sem fényes retorikai teljesítményre törekednie, hanem a prédikációban hűséges tanúként kell az Isten által üzent tartalmat tovább mondani. A Deuteronomium 6,15-19 alapján ezt írta: „Hogy nézne ki, hogy fölmennék a szószékre úgy, hogy előtte egyetlen pillantást sem vetettem volna a Könyvbe, s valami frivol beképzeltségtől vezérelve ezt mondanám: ’Na ja, ha már egyszer itt vagyok, biztosan ad nekem az Isten üzenetet, amit mondanom kell’. És ha e tévhitben mégis megpróbálnám, hogy ne olvassak bele a Szentírásba, ne gondolkozzam el azon, mit is kell mondanom, s alapos készülés nélkül, s annak alapos átgondolása nélkül, mit is akar a Szentírás a nép építésére szólni, meg mernék szólalni, akkor arrogáns ember lennék, Isten pedig bizonyosan összezavarná még az eszemet is”.

Az Isten Igéjének hirdetője, a prédikátor munkaeszköz, akin keresztül Isten Igéje megszólal. Olyan a prédikátor, mint a követ, aki csak megbízója nevében, az ő üzenetét hivatott továbbmondani, nem a magáét. A prédikátoroknak tehát Istenre kell figyelniük, nem azzal foglalkozni, „hogy saját kitalálásaikkal szórakoztassák a népet”. Érdekesség, hogy e tekintetben a német tanulmányíró idézi Csikesz Sándor múlt századi magyar református teológust, aki Kálvin pásztori igehirdetéseiről megállapította: „Isten szolgálatában senki sem orator, szónok, hanem csak orgán, eszköz” (Kálvin és kálvinizmus, 1936, Debrecen, 271.o.). Ehhez a 21. századi teológus, Parker hozzáteszi: „A prédikátor követ a rábízott üzenet erejénél fogva!”.

Dr. Békefy Lajos

A Kálvin év alkalmából két jelentős tanulmány is foglalkozott az igehirdető, prédikátor reformátorral. Mindkettő szerzője abból indul ki, hogy a rendszeres gondolkodó, az Institutio szerzője, valamint a nemzetközi kapcsolatokat ápoló reformátor közvetlen hatása leginkább a szószéken bontakozott ki. Albrecht Thiel dortmundi lelkész és teológus „Szabadságra nevelés” című alapos munkájában Kálvin genfi igehirdetői szolgálatára összpontosít. Négy fejezetre tagolja értekezését. Ír az igehirdetői önértelmezésről, a kálvini homiletika/igehirdetéstan alapvonásairól, aztán arról, hogy a prédikáció Isten hozzánk alkalmazkodó cselekvése, majd a gyülekezet és a prédikáció kapcsolatáról, s végül az elválasztás témakörében mutat be részleteket Kálvin igehirdetéséből. Andreas Mühling trieri főiskolai lelkész pedig a prédikátor és az írásmagyarázó Kálvint állítja elénk, s reformátorunk írásmagyarázatának a formáit veszi sorra. A két értékes munka legfőbb tanításait és tanulságait adtuk most közre.
A prédikátor Kálvin, 2. rész

Rendezvények

Hírlevél


Képgaléra